Balaton parti gondolatok...

Tegnap volt szerencsém egy kis időt eltölteni egyedül ezen a kis eldugott helyen a Balaton partján. Csak néztem mindazt, ami a szemem elé tárult. Mint oly sokszor, ilyenkor valahogy úgy érzem magam, mintha egy másik bolygón lennék távol mindentől és mindenkitől, amolyan vagyok és létezem állapot. Tegnap különösen tiszta és friss levegő volt, kora nyárias meleg időben. Kicsit emlékeztetett a gyerekkori balatoni nyarak emlékére, akkor ivódott belém a tó különös illata is, amit nem sokszor éreztem azóta, igazi csemege volt lelkemnek! Eszembe jutott a nád egyszerű élete is: a viharban hajlik, de nem törik, és igyekszik minél hamarabb visszatérni középpontjába és élni a saját kis életèt. Mostanában annyi szó esik a szabadságról is, csak kár, hogy feledès homályába merült ez már mára és sajnos a legtöbb embernek fogalma sincs, mit is jelent ez valójában! Alapvető emberi jogunk, ezzel születtünk, ezt nem kell ragozni és magyarázni, de legfőképpen nem megkérdőjelezni és kétségbe vonni, hogy megérdemeljük-e! Ugyanakkor az igazi szabadság az a lèlek szabadsága, ami önmagunkban található, önmagunkban kell keresni, létrehozni, működtetni és a jelenlegi helyzetben mindannyiunk egyik közös feladata, hogy egyéni szinten erre rájöjjünk és megèljük, működtessük! Ez a szabadság legkevésbé sem szól a feltételekről és mások elvárásairól!!! Ezt felismerni, megszüntetni, nem kis meló, tudom nagyon jól, de másképp ez nem működik és minden más csak illúzió!!!